Miért? Kérdeztem.
Hát, megadóztatta az urakat is és például nem engedte, hogy azok igazságtalanul bánjanak jobbágyikkal, vagy nem engedte, hogy a kézműveseket-kereskedőket helyi „kiskirályok” tönkretegyék.
Szóval nehéz a több adóval, de igazságosabbnak érezzük, mert nem csak a szegényeket adóztatja Mátyás király.
Itt felriadtam (valami szokatlan zaj lehetett) pedig szívesen beszélgettem volna tovább, mégis sikerült visszaaludnom, de sajnos egy másik korban egy másik kocsmába érkeztem.
Más fajta poharak és ezer féle ital volt a bárpulton, de a többség mégis sört ivott, mert az volt a legolcsóbb. Szóval itt sör mellett beszélgettem.
Mondták, hogy Budapesten udvartartása (barátai és üzletfelei) körében él az ország első embere, akit V. királynak tituláltak (sajnos azt nem tudtam kideríteni, hogy a V. névrövidítés vagy sorszám-e).
Kérdeztem, miért ilyen bús a hangulat?
Hát – mondták – itt demokrácia van, mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek. Mindenki fizet adót ugyan, de a gazdagok lényegesen jobban járnak, mert mindenki ugyanannyi százalék adót fizet, csak ez a szegényeknek reáljövedelem-csökkenést okozott, a gazdagoknak pedig többletbevételt hozott. Persze segít az állam is, hiszen próbálja csökkenteni a rezsit, eddig 10%-kal, csak hát ez megint a „barátok és üzletfeleknek” jobb, mert nem mindegy, hogy a 10.000,- Ft vagy a 100.000,- Ft összegű rezsiszámlát csökkentik. Amúgy meg a megélhetést is elveszik. Bizonyos termékeket, szolgáltatásokat csak „barátok és üzletfelek” végezhetnek vagy árulhatnak, így tönkre is tettek több tízezer üzletet, de nekik jó bevételük van belőle, az biztos. Nincsenek beruházások, így új munkahelyek sem, tehát váltani sem tudnak más bevételi forrásra. Lassan a rezsit sem tudják majd fizetni és ha kikapcsolják a közműveket, akkor a rezsicsökkentés sem ér már semmit.
Feltünt, hogy a beszélgetés közben beszélgetőtársaim folyamatosan körbe figyelnek, mert mint mondták, hátha figyelik, ki mit mond. Féltek! Itt már senkiben sem lehet megbízni-mondták.
De sebaj, megyünk mi is külföldre, talán egyszer majd jó lesz megint itthon élni!
Mondtam, hogy ebben az országban élt egy Mátyás király, aki szintén adóztatott, de odafigyelt a népre is.
Ja, Ő nem járt itt! – volt a válasz.
Aztán megint felriadtam, de már nem álmodtam tovább! |