Elindult a PSZP TV !

http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/hit-nelkul-nincs-kozosseg-es-remeny-500702

A konferencia szünetében nyilatkozók a hit- és erkölcstan bevezetésének szükségességét azzal indokolták, hogy az általános társadalmi értékválság közepette a gyerekek és fiatalok számára meg kell mutatni olyan értékeket, mint a türelem, a felebaráti szeretet, a hit ereje, a társadalom és így az egyén életében követendő erkölcsi és társadalmi normák, illetve a pozitív példák bemutatása, a személyiségfejlődés során adandó irányító segítség.

Szép szavak ezek, igazán szép mondatok. Mondhatnák azt is, ezek a mondatok a döntéshozó, a konkrét esetben mintaadó generációnak a felnövekvő nemzedékek iránti felelősségtudatáról tanúsodik. Igazak is lehetnének ezek a mondatok, de nem azok, még ha a nyilatkozók a saját szemszögükből kétségtelenül őszintén kívánó szavakat is mondanak.

http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/gyerekalom-siker-penz-csillogas-67895

http://kapos.hu/hirek/kultura/2011-03-26/olni_is_kepesek_lennenek.html

http://epa.oszk.hu/00800/00804/00181/33645.html

Miért is?

Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem docensének vezetésével sorozatban készültek illetve kerültek bemutatásra olyan kutatások, amelyek a felnövekvő generációk értékválasztásával, vallott értékeivel foglalkozik. Az utóbbi cikk bevezetője a következőképpen fogalmaz: „Tóth Istvánné 1998-ban kezdte felmérni, milyen értékeket vall a 8-14 éves korosztály. Munkáját az egyetem Magyar nyelvészeti Tanszékének hallgatói segítették. Céljuk eredetileg annak a kijelentésnek a cáfolása volt, ami 1994-ben a történelemtanárok konferenciáján hangzott el, miszerint „felnőtt egy nemzedék hit, erkölcs és példaképek nélkül”.

Először is divatos dolog manapság társadalmi értékválságról beszélni, pedig ha a társadalom, de legalábbis a véleményformáló értelmiség nem rendelkezne határozott értékképpel, azaz a kívánatosnak tartott értékek tudatával (megértés, egymás tisztelete, kölcsönös segítségnyújtás, rászorulók támogatása stb.), akkor ahhoz viszonyítva az eltérést sem lehetne feltárni és nem lehetne megállapítani, hogy a társadalom egyáltalán nem a kívánatosnak tartott értékeknek megfelelően alakítja az életét. (Más kérdés, hogy a véleményformáló értelmiség is alig.)

Másodszor a fejlődéslélektan egyik alaptörvénye szerint a felnövekvő nemzedékek mintakövető magatartást tanúsítanak. A kisgyermek szinte teljes egészében „utánozza” a „nagyokat”, a kamaszkorba, azaz a felnőttkor „előszobájába” lépő fiatal értelmi és érzelmi fejlődésével párhuzamosan egyre inkább patikamérlegre teszi a közvetlen felmenők cselekedeit, nézeteit és életkori sajátosságainak megfelelően élesen tárja fel a valóság, a tényleges cselekedetek és a közvetített világkép közötti ellentmondásokat, majd ebből szűri le saját életvezetési elveit, tehát vagy igazodik az így megszerzett tapasztalatokhoz, vagy elutasítja azokat.

Ezek egy része persze csak később köszön vissza, amikor a gyermek, fiatal már maga is szülő lesz, illetve felnőtt, dolgozó, a szembejövő kérdésekben állást foglaló gondolkodó, véleményt alkotó ember. A mintaadó generáció tettei, cselekedetei és az általuk esetlegesen közvetített kép közötti ellentmondásokra a fiatal elutasítással, időnként „tüskékkel” reagál és bármely eszmei irányzatba, világnézetbe szívesen kapaszkodik, amely az ebben az életkorban elviselhetetlen ellentmondásokat kiegyenesíti.

Mi a mai magyar valóság?

A mintaadó (döntéshozó) generáció igen rosszul áll a cselekedetek és közvetített világkép közötti összhang terén, lévén nincs is ilyen összhang. Miközben a mintaadó generáció értelmiségi tagjai átéléssel beszélnek a megértésről és toleranciáról, eközben az „életben” a köréjük gyűlt gazdasági, politikai és kulturális érdekcsoportok kérlelhetetlen és semmilyen eszköztől vissza nem riadó érdekharcokat folytatnak egymással a pénzügyi erőforrásokért, a befolyásért és a pozíciókért. Miközben Istenről és hitről esik szó, nem ritka a bármilyen színű politikai ellenfél démonizálása, sátánná stilizálása, miközben a társadalmi normák betartásának fontosságát hangsúlyozzák, eközben a társadalmi normák betartását felülírják a szekértáborokhoz való tartozás szabályai. Értékőrzésről esik szó, miközben a társadalom széteső szövete egyre kevesebbeket lesz képes megtartani. (Közhelyszerűen: A társadalmi értékek legfőbb őrzője pedig az ember, ha van lelkiereje továbbélni a hagyományokat, akkor és csak akkor tudnak azok megőrződni.)

A mintaadó generáció értelmiségi tagjai azt gondolják, - egyébként rendkívül helytelenül -, hogy a fenti valóság csak az olyan vizuális eszközökön terjed, mint például a TV, a filmek. A társadalmi kommunikáció ennél azonban sokszínűbb. A mintakövető, vagy a felkínált mintákat követni már nem kívánó generáció benyomásait, tapasztalatait a családi ebédek alkalmával és a barátok között folytatott beszélgetéseken, a látott sorsokon keresztül is szerzi és ezek a benyomások sokkal tartósabbak. Mivel a fiatalok így pontosan érzik, hogy a felkínált világkép hamis és köszönőviszonyban sincs a valósággal, elfordulnak tőle és más számukra hitelesnek tűnő, átélhető, a vélt ok-okozati összefüggéseket is magyarázó világképet keresnek maguknak. (Ez a viszonylag egyszerű válasz arra a kérdésre is, hogy miért népszerűek manapság a helyenként faék egyszerűségű szélsőjobboldali gondolatok a fiatalok körében.).

De hogyan reagálnak a mintaadó generáció tagjai ezekre az ellentmondásokra? Mivel a felkínált világkép és a valóság közötti disszonanciát a felvázolt világkép felé elmozduló teljes életmódváltással ( magyarán: élni és élni hagyni) lehetne csak összhangba hozni, egyszerűbb a mintaadó generáció részéről gyáva módon a felelősséget a mintakövető generációra tolni és az ellentmondásokat erkölcs- és hitoktatással elfedni és aztán minden mehet tovább a régi vágányon. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: Amíg a mintaadó generáció különböző érdekcsoportjai, szólás-mondásszerűen egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani és érdekeiket továbbra is gátlások nélkül, az erkölcsi és társadalmi normákra, szokásokra tekintet nélkül fogják érvényesíteni, addig az erkölcs csak papíron, tanok szintjén létezik és ezt a világképet a fiatalok vagy elsajátítják vagy el fogják utasítani, a hit- és erkölcstan pedig legfeljebb politikumnak tekinthető. Más nem marad tehát, mint hogy a hitoktatásból kölcsönvesszük az erős hitet és kérjük Istent, hogy egyszer változzék meg ez is, a hit- és erkölcstan okán a felnövekvő generációk legalább tudni fogják, ebben az ügyben már csak Hozzá lehet fordulni.